November utolsó hetében naponta figyeltük az időjárás-jelentést, milyen idő lesz december 1-jén Bécsben. Eső, havaseső, hó… és sajnos ezúttal igazuk lett az időjósóknak. Ezen a napon a sapka, sál, kesztyű volt a jó barátunk, de a hangulatot semmi ronthatta el. Reggel hatkor útnak indult a kis csapat még álmosan, de teli várakozással. Amint átléptük a határt, az idegenvezetőnk sok érdekes információt osztott meg velünk Ausztria földrajzáról, történelméről és mindennapi életéről, szokásairól, hagyományairól. Bécsbe megérkezvén első állomásunk a Heindl csokigyár volt. Már az aulában elkezdődött a csokoládé kóstolása, a gyár téli specialitásától, a gesztenyés szívecskétől kezdve a banános csokin át a különböző marcipános bonbonokig mindenféle. Ezután megnézhettük az üvegfalon keresztül, hogyan folyik a csokoládék csomagolása, szortírozása, és természetesen meg is kóstolhattuk az ott készülő újabb finomságokat: gumicukor, Pischinger ostyák (keserű csokival bevont, mogyoróval megszórt ostya), gyümölcsös töltelékű bonbonok és még sorolhatnám. A csokigyár múzeumában rövidfilmet láthattunk a kakaóbabtól a csokiig, valamint a gyár történetéből, majd a csokoládé történetét ismerhettük meg és végig kísérhettük a kakaóbab útját a szüreteléstől a csokoládéig. A folyékony csoki kóstolgatása csak az i-re a pont volt: fehércsoki, étcsoki és tejcsoki csordogált a csokiszökőkútból. Kiskanálra mindenki kedvére nyomhatott belőlük. A látogatás végén pedig a csokigyár mintaboltjában mindenki kedve és pénztárcája szerint választhatott a szebbnél szebb, finomabbnál finomabb csokoládékból. A nagy választék nem segítette a döntést. Az autóbuszra visszaszállva elindultunk az autóbuszos városnézésre. Idegenvezetőnk most is érdekesen mesélt nekünk Bécs történetéről, nevezetességeiről. A gyalogos városnéző sétánk a belvárossal ismertetett meg bennünket. Megcsodálhattuk a Hofburgot, a Habsburgok egykori téli lakóhelyét, átsétáltunk a gyönyörűen kivilágított utcákon a Stefansdomhoz, Bécs egyik nevezetességéhez, amit nem szabad nem megnézni annak, aki itt jár. Jól esett a séta közepén a kis ebédszünet a McDonalds-ben, ahol gyakorolhattuk a német nyelvet. Ebéd után még egy kis séta következett, láttuk az osztrák parlament épületét, majd a rózsakerten átsétálva megérkeztünk a teljes fényében pompázó Chriskindlmarktra, a karácsonyi vásárba a Rathausnál. Itt aztán mindenki megtalálta, amit keresett akár magának, akár családjának. A hidegben és esőbe jól esett a jó forró Kinderpuncs, a gyönyörű bögrét természetesen mindenki hazahozhatta emlékül. Este fél hatkor aztán elindultunk haza és bár fáradtan, de élményekkel teli érkeztünk meg este fél tízre. Nagyon jól éreztük magunkat az idén is!
Álljon itt néhány vélemény a napról:
Gaburi Adrienn 8.a: „Kellemesen telt a zord időjárás ellenére. sok érdekességet hallhattunk, láthattunk. Az én kedvencem a Stefansdom volt. A csokigyárban pedig megismerkedhettünk a csoki teljes történetével. Köszönöm, hogy részt vehettem!”
Babella Barna 8.a: „Nekem nagyon tetszett Bécs! Szép volt a templom, nagyon tetszett a csokimúzeum, nagyon ízlett mindegyik csokoládé. A vásár nagyon hangulatos volt, szép volt a kivilágítás, finom volt a puncs. Köszönöm a lehetőséget, máskor is menni fogok!”
Kiss Ákos 8.a: „Nagyon szép volt a vásár, a puncs nagyon finom volt, összességében minden nagyon összehangolt és hangulatos volt, örülök, hogy részt vehettem.”
Rácz Réka 8.a:” Ausztriáról és a városról nagyon sok dolgot hallhattunk az oda vezető úton, a városban pedig szebbnél szebb látványosságokat néztünk meg. A vásárban rengeteg souvenirt és ajándékot vásároltunk és puncsot, vagy forró csokit kóstolhattunk. Nekem nagyon tetszett a kirándulás.”
Bíró Zita 8.c: A csokigyárban lehetett finom csokikat kóstolni és játékosan kitalálni a csoki összetevőit. A dómról érdekes legendát tudtunk meg, hogy miért nem sikerült teljesen befejezni. Sajnos az idén nem tudtuk leellenőrizni, hogy mennyit nőtt Jézus szakálla, mert be volt zárva az a terem, pedig nagyon vártam. A McDonald’s-ban lehetett gyakorolni a nyelvet is.”
Bogár Emese 8.c: „Nagyon jó volt, mert érdekes volt az idegenvezetés, sok szép helyen jártunk és sok mindent láttunk. Ezen kívül jobban összehozta az évfolyamot is. Jó volt, hogy kipróbálhattuk élőben, mennyire tudunk németül beszélni.”
Miklósné Megyesi Ibolya, német nyelvtanár + a 8. évfolyam hozzászólói
