Beszámoló

Határtalanul

A Cipszerek földjén a Szepességben

Tutajozás a goráloknál

2022. április 20-23.
2023. nap

A Fóti Garay János Általános Iskola 45 diákja 3 kísérőtanár vezetésével Szlovákiába kirándult. A koronavírus járvány miatti utazási korlátozásokat lassan feloldották, még a maszkviselést is eltörölték utunk alatt. 

Könnyedén léptük át a határt Somoskőújfalunál. Rimaszombaton felvettük túravezetőnket, Istvánt, aki egy valóságos energiabomba volt, mint ahogy ez majd a későbbiekben kiderül. Ő kalauzolt bennünket utunk során szép, ízes felvidéki tájszólással.

A Kassa felé vezető úton megcsodálhattuk a Krasznahorkai várat, melyből elhelyezkedése miatt jól lehetett felügyelni, vigyázni a Kassára vezető utat.

Első állomásunk tehát Kassa volt, ahol a belvárosi séta során megnéztük az Orbán-tornyot, és láttuk Kassa legrégebbi polgárházát, a Lőcsei házat is. Felkerestük a Rodostói házat, mely Rákóczi fejedelemnek állít emléket. A Kassai dómban megkoszorúztuk a nagyságos fejedelem szarkofágját.

Délután Szepes várához értünk. A világörökség részét képező várat éppen felújítják, de minket ez nem zavart. Hatalmas sétát tettünk a romos várfalakon, a gyerekek vidáman fogócskáztak, játszottak Közép- Európa legnagyobb várának területén.  

Azt gondoltuk, a mozgásos rész ennyi volt mára, de István, a túravezetőnk még egy 10 km-es kis sétát is betervezett délutánra, Hernádmátéról indulva a Márkusfalvi sziklagombához.  A képződmény tényleg olyan, mint egy gomba: 15 méter magas homokkő alakzat. A gomba kalapja 3 méter átmérőjű! Akik utcai cipőben voltak, bizony többen is gatyaféken jöttek le a hegyről a csúszós terep miatt. Jó kis móka volt! 

Hét óra után érkeztünk meg a Panzióba, Iglóra. Elosztottuk a szobákat, finom meleg vacsora várt minket, majd nyugovóra tértünk.

2. nap

A fél hetes ébresztő után elfogyasztottuk a finom reggelinket. 8 órakor már gurult alattunk a Volvo buszunk. A Szepesség legszebb városában, Lőcsén kezdtük a napot. A városka belvárosa szintén Világörökségi helyszín. Csodálatos reneszánsz épületekben gyönyörködhettünk:  Thurzó-ház, Városháza,  egy szabadon álló szégyenketrec.  A fő attrakció azonban a Szent Jakab bazilika volt, ahol megtekintettük a világ legnagyobb, legmagasabb  szárnyas  főoltárát, mely Lőcsei Pál mester alkotása.

A kirándulásunk legizgalmasabb és legjobban várt  része következett: a bakancsos túránk, melynek során a Szlovák Paradicsomba érkeztünk. Már az autópályán gyönyörködhettünk a Tátra havas csúcsaiban.  István sokat mesélt arról, hogy nem szabad lebecsülni a hegyet. Mi a Hernád-áttörés egy részét jártuk be. Itt a Hernád folyó szűk kanyon közé zárva kanyarog. Vaslétrákon, mászóvasakon, fémhidakon és pallókon kellett megtennünk a jól kiépített és végig jelzett kb. 15 km-es utat. A túránk 5 órás volt, kb. 500 m szintkülönbséget és néha a tériszonyukat is legyőzték a bátrak. Volt pár könnycsepp, káromkodás,  ficamlás, horzsolás, cipőtalp leválás, vízhólyag, de ezek inkább a túra során szerzett harci díszek lettek, bizonyítva hogy: megcsináltuk! Mindenki segített mindenkinek ezen a csapatépítőnek is mondható programon. Elsősorban azonban mindenkinek saját magát kellett legyőznie az egyszemélyes ösvényeken.      Hazafelé még felfedeztük Igló városát, a gótikus harangokat. Párat meg is szólaltattak az ügyesek.  A felfedező út során a Billa élelmiszeráruház kínálatát is megnéztük: a gyerekek vettek maguknak néhány jutalomfalatot. Igazán megérdemelte mindenki!  

Este 7 után értünk a szállásra.  Jól esett a meleg vacsora, senkit nem kellett álomba ringatni ez után a fárasztó, de izgalmas és eseménydús nap után.

3.nap

A szokásos fél 7-es ébresztő után kicsit izomlázasan, de megújult erővel  indult a reggel. 8 órakor Késmárkot vettük célba. Újabb Világörökségi helyszíneket jártunk be: egy csupa fából készült cipszer templomot nézhettünk meg, melynek minden porcikája fa (tiszafa és vörösfenyő) volt, még a cserepei is. Azért nem égett le soha, mert kívülről bevakolták.

Kezdett szebb idő lenni, ezért egy kis cukrászdázást is beiktattunk: éljen a fagyi! Majd Ólublót közelítettük meg. Egy alkalommal rendőrök  félreállították buszunkat ,mert delegációs konvoj haladt át. Azt még nem tudhattuk, hogy ők onnan jöttek, ahova mi mentünk: az ólublói várba. A szlovák és lengyel miniszterelnökök, államfők tanácskoztak előttünk. A vár egyes részeibe emiatt be sem léphettünk, mert épp visszarendezték múzeummá. De így is fantasztikus pár órát töltöttünk a 711 méter magas mészkőcsúcson álló várban. Persze a tegnapi túra megizmosított minket a felgyalogláshoz. A reneszánsz vár gyönyörű volt, szépen felújított. Megmásztuk a tornyát is, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult elénk. De jártunk a kínzókamrában és a koronázási ékszereket is megnézhettük. Leereszkedve a várból egy skanzent ejtettünk útba. A szabadtéri néprajzi múzeum egy igazi turisztikai csemege volt. Ám sietnünk kellett, mert a lengyel-szlovák határon található Dunajec folyó partján már szerelték össze számunkra a tutajokat. Előtte útba ejtettük a folyóparton álló híres Vöröskolostort. Ez az épület a kamalduli (némaságot fogadott) szerzetesek otthona volt. Már annyira izgultunk a tutajozás miatt, hogy a híres gyógynövénykerten szinte csak átsiklottunk. A tutajokba 16-osával ültünk be. Volt két vezetőnk: elöl és hátul. Az úszó szerkezet 4 elemből, 4 kis vályúból volt összetákolva. Keresztbe padlókat tettek le, arra ültünk. A hajó elejét friss fenyőgallyakkal díszítették, illetve az fogta fel a befröccsenő vizet. Mondták, hogy hideg lesz útközben, de erre nem számítottunk! Az eső is cseperészni kezdett, mikor elindultunk, de szerencsére végig megmaradt a szemerkélésnél. A hajósok egy hosszú bottal kormányozták a sodródó tutajokat. A Dunajec bal partja már Lengyelország volt! A vízállás nem volt túl magas, néha erős sodrásban és örvénylésben haladtunk, de mindvégig biztonságban érezhettük magunkat.  Kalauzaink történetekkel szórakoztattak minket, melyeket mi olvastunk fel magyarul. A 800-900 méteres sziklák közt haladt 3 tutajunk. Az alakzatok közt láttunk 7 sziklává varázsolt szerzetest, anyósszájat, vagy épp a hegy szellemét. A legjobban a „disznókő” tetszett a fiúknak, mert ott lehetett „disznó” szavakat mondani, azaz káromkodni, ahogy azt a gorálok is tették, mikor a jéghideg vízbe kellett a farönköket behuzigálniuk. A számtalan sztorit és legendát hallgatva elrepült a pár órás túra. Ez alatt István kerékpárral és fényképezőjével követett minket a parton, megörökítve a sok nevetést, didergést, izgalmas pillanatot.

Ezt a napot is jól kimaxolva este 7-re értünk a szállásra. Jól esett a csirkeleves és a sült csirkecomb! A rengeteg élmény miatt nagyon gyorsan elérkeztünk az utolsó naphoz, ezért este bepakoltunk, rendet tettünk, ami abból állt, hogy a töméntelen csipszes zacskót és flakonokat összegyűjtöttük a szobákból. Nem hiába: esténként nagy bulizások, kártyázások és társasozások mentek a szobákban.  

 

4. nap

Felvirradt az utolsó napunk. A szobákat rendben átadva, hideg ebédcsomagunkat fölvéve (amit minden nap kaptunk) hazafelé vettük az útirányt.  Egy órán keresztül kanyarogtunk a szerpentineken, le kellett ereszkedni 1000m-es magasságból a hegygerinceken át Rozsnyóra. Ez a bányászváros Rákóczi kedvelt tartózkodási helye is volt. Rozsnyó nevének jelentése: a három rózsa, a város címerében is megtalálható a véső és kalapács mellett. A Bányászok terén megkoszorúztuk Andrássy Franciska grófnő mellszobrát. Az iskolák, óvodák, kórházak és emberiességi szervezetek adakozó támogatója, a Vakok és Siketnémák Intézete alapítója, a város jótevőjének az emlékére állíttatta a szobrot. Franciska mellszobra alatt egy öreg koldus látható két gyerekkel.

A Gömör-régióba érve a Gombaszögi cseppkőbarlangba is ellátogattunk. A barlang szintén a Világörökség része. Sajnos benn nem lehetett fotózni, így csak elmondani lehet, hogy micsoda szépséges alakzatokat láthattunk. Többek közt a spagetti alakú, hosszúkás szalmacseppköveket, ami miatt ez a barlang a világon egyedülálló. Magyar nyelvű idegenvezetőnk, Éva mindkét járatot megmutatta csoportunknak. Jókat derültünk a cseppkövek elnevezésein: Hófehérke mobiltelefonnal, téliszalámi, szalonna, krokodil. A barlangból kiérve néhány szemfüles társunk foltos szalamandrát is lencsevégre kapott. Többen ásványokat és ajándékokat vásároltak.

Sajógömörön megállva tiszteletünket tettük Cinka Panna 18. századi cigányprímás sírjánál, illetve Mátyás királyunk kapás köztéri szobránál.

Rimaszombaton elbúcsúztunk Istvántól. Megköszöntük a túravezetést, a sok-sok történetet, ismertetőt. Fotózkodás után a helyi Billa áruházban elköltötték a gyerekek a maradék költőpénzüket. Többen vettek egy kis ajándékot is az otthoniak számára. Aztán a somoskőújfalui határátkelőt érintve beléptünk újra Magyarország területére. Mivel nem volt most sem határellenőrzés, tényleg határtalanul éreztük magunkat. Csodálatos tájakat, építészeti csodákat, természeti képződményeket láthattunk ebben a 4 napban. Túránk aktív, dinamikus és kulturális értékekkel rendkívül  telített volt. Annyi információt kaptunk, hogy kell egy kis idő, mire feldolgozzuk. Ki-ki érdeklődésének és igényszintjének vagy életkorának, műveltségének  megfelelően fogja beépíteni a hallottakat-látottakat. Nagyon sok fotó készült bizonyítandó: az ott töltött idő nem volt elvesztegetett vagy hiábavaló. Kérjük, tekintsék meg Határtalanul  kisfilmünket is!