„Mondd el, és elfelejtem, mutasd meg, és megjegyzem, hagy csináljam, és megértem.”
Ez a Konfuciusz-idézet lehetne a mottója az egy hetes Erasmus-programos máltai utazásunknak, mely a klímaváltozás és a fenntarthatóság jegyében telt. Természetesen angol nyelven.
Málta felfedezésére a tavasz a legkedvezőbb évszak. Március 19. és 26. között 15 garays diáknak és 2 kísérő pedagógusnak volt lehetősége látogatást tenni a szigetországban. A Covid hosszú és kínzó bezártsága után megnyílt számunkra a világ: megkaptuk az engedélyeket, az oltási igazolványokat, és vállaltuk a több mint 1300 km-es utat.
A klímaváltozással való első találkozásunk a 110 km/órás szélben (sirocco) való sikeres landolásunk volt. Sokan most repültek életükben először. Hősiesen viselték a turbulenciát. Már a levegőből nézve is meglepett minket az épületek sajátos kinézete: minden egyszínű drapp. Az épületek homokkőből. Sehol egy kiálló kémény, vagy piros háztető. Málta felfelé tud csak terjeszkedni, hisz adott egy budapestnyi méretű sziget a Földközi-tengerben. A népsűrűség viszont tízszer annyi, mint kis hazánkban. Meg kellett szoknunk az ellentétes közlekedést, hogy az úttestre lépve először jobbról jön az „első csapás”. A szűk utcák zsúfoltak, rendszeresek a forgalmi dugók. Viszont rengeteg elektromos és hibrid meghajtású járművet láttunk az utakon.
A családokhoz érve (hat család fogadott be minket) először a lakás alacsony hőmérséklete tűnt fel: kinn 12, benn 15 fok. Nem túl biztató. Fűtés nem volt sehol, hősugárzót vagy pót takarókat kérhettünk. A víz hatalmas kincs a szigeten. A vezetékes ivóvíznek gyógyszer íze volt, de nem okozott problémát a fogyasztása: legtöbbször kávé vagy forró tea formájában kértük. A máltaiak tehát így is óvják a környezetet: fázol? Majd besüt a nap a lakásba, vagy kapj magadra pár meleg pulcsit, takarót, dupla pizsamát, meleg zoknit. A melegvízzel is takarékoskodtunk, hogy jusson számunkra és a család minden tagja számára is.
A kommunikáció egy héten keresztül természetesen csak angolul zajlott. Máltán mindenki jól beszéli az angolt. A helyi nyelv hangzása picit arabos-olaszos. Ez nem véletlen: csak 100 km-re vannak Szicília partjai és az afrikai kontinens sincs messze. A mi nyelvünket hallgatva egyszer finneknek gondolták csoportunkat…
Ottlétünk alatt szombaton először St. Juliannal, ezzel a pezsgő hangulatú kis tengerparti várossal ismerkedtünk meg. Annyira rossz idő volt, hogy orientációs sétánk hamar véget is ért. A szélben egymás hangját sem hallottuk. Vasárnap a híres Marsaxlokk nevű halászfaluban jártunk. Megtekintettük a híres piacot, s bár a szél miatt a halpiac kínálata elég szegényes volt, megkóstolhattuk a vonzó, de kevésbé finom helyi édességeket. Ezután a híres „kék öböl”-höz, Blue Grottóhoz buszoztunk. Itt varázsütésre végre kisütött a nap! Fantasztikus színekbe burkolózott a táj. Innen a Hagar Qim látogatóközpontot kerestük fel, ahol a Stonehenge-nél 1500 évvel idősebb templomromokat is megnéztük. Élő történelemóra! A tengerpart után a Vallettával szemben fekvő „three cities”-be mentünk, sétálgattunk az ódon várfalak közt.
Hétfőtől aztán megkezdődött a suli: minden nap 13:00 és 14:30 között kellett iskolában hagyni a gyerekeket. Témájuk: a klímaváltozás és a fenntarthatóság volt, külön tanárral, angol nyelvű feladatlapokkal, külön tanteremben dolgoztak. Mi pedagógusok a Dunakeszi Radnóti Gimnázium tanáraival ez idő alatt tapasztalatot cseréltünk a szabadidős programok tekintetében. Vajon a rengeteg látnivalócunami közül és a behatárolt szabadidőnk következtében (kettévágott nap!) mi fog beleférni a heti programba?
Felfedeztük többek közt a festői St. George öblöt, mely homokos part. Közelsége miatt ide többször is visszatértünk a gyerekekkel. Megfigyelhették a növényeket, hogy ilyenkor milyen zöld a sziget: épp érett a citrom, láthattak sok kaktuszfajtát, agavét, pálmafajtákat, banánt, de muskátlit is. Fölfedeztünk egy távolabbi öblöt is. Nagy sétákat tettünk a szomszédos Sliemába. A város jelentése: Békesség. Itt sikerült néhány ajándéktárgyat vásárolni. A fenntarthatóság jegyében pedig mindenhová gyalogszerrel jártunk. Ebben a csodás környezetben napi 20-25 km-t gyalogoltunk. Vagy a tenger kéksége varázsolt el, vagy a szűk utcák és hívogató kis üzletek adtak erőt lábainknak, hogy ne adjuk fel, hogy gyalogoljuk tovább. Mindenki újratölthető kulacsot használt, így is csökkentve a hulladékmennyiséget. Ugyanis Máltán egyáltalán nincs hulladékgyűjtő edénye a háztartásoknak. A szemetet zacskókban helyezik ki a lakók. Utunk során kissé zavaró is volt az építkezések és a szemetes zsákok kerülgetése.
Napról napra egyre jobban felvettük a ritmust, átvettük a máltai szokásrendet, a rugalmasságot, a helyzetekhez való alkalmazkodást, a biztonságos közlekedést. Rengeteg tapasztalat. Új inspirációk.
Kedden volt még egy szervezett kirándulásunk Vallettába, a fővárosba. Tudtuk, hogy ide még egyszer vissza kell jönnünk! Méreteihez képest tömény látnivaló! Iskola után mindig elsétáltunk valamelyik kedvenc partunkra, hogy rákászkodjanak, játszhassanak, napozzanak, fotózkodjanak a megunhatatlan panorámában. Vallettának nem kellett ránk sokat várnia: másnap délután áthajóztunk, hogy ezt a közlekedési formát is kipróbálhassuk. Ahogy a Hop On Hop Off buszozást is csütörtökön. A sziget északi felét fedeztük fel így egy 3 órás túrán. Sok új dolgot láttunk-hallottunk az audio idegenvezetés segítségével.
Már egészen beleszoktunk a szabadban való (tengerparti) szendvicsezésekbe ebéd gyanánt. Esténként mindig meleg vacsorával vártak minket vendéglátóink. Igyekeztek máltai specialitásokkal, olaszos ételekkel a kedvünkre tenni ,vagy egyszerűen a gyerekek kedvencét készítették el: pl. hamburgert.
A szombati napunk az utazással telt: Joe, akit a gyerekeink kedveskedőn csak „Topjoy”-nak hívtak, időben és biztonságosan begyűjtötte a diákokat és a csomagokat, és kis piros buszán kivitt minket a reptérre. Egyforma máltás sapkában érkeztünk Ferihegyre, és boldogan fotózkodtunk a szinte nyári melegben a Ryanair gépe mellett.
Szép volt. Szabad volt.
Tanulságos volt.
Felejthetetlen emlék.
Málta 2022.
Köszönjük.
Herrné Juhász Krisztina, kísérőtanár